szőke | fotó és film

Sziasztok, Matyi vagyok, én vagyok a csapat fotósa és videósa.

 Gyerekkorom óta érdekel a fotózás, mamámnak és édesapámnak köszönhetően (akik szintén esküvőket fotóztak) korán megismerkedtem a szakmával, az akkor még analóg technikákkal és a képek rejtelmeivel. Amilyen eszköz rendelkezésre állt, én azzal kreatívkodtam. Ez az első gombostelefon kamerájával indult, majd a régi filmes fényképezőkkel, aztán a családi kompakt digitális gépekkel, majd a saját felszerelésemmel.

Salgótarjánban születtem, később felköltöztem Budapestre, ahol elvégeztem a fotós szakmát, illetve közgazdász diplomát szereztem (tudom, ne kérdezd!). A fotók készítése mellett nagy szerelmem a videók forgatása is, valamint bármi, ahol lehet valamit alkotni. Ezért hoztuk létre a Gifbookot is, ezért szeretek zenélni szabadidőmben és ezért agyalok mindig újabb és újabb ötleteken.

Számomra fontos, hogy a fotózások/forgatások laza hangulatban teljenek, így kevesebbszer szólok bele abba, hogy konkrétan mit, hogyan csináljatok a kamera előtt, inkább csak ötleteket adok.

Az anyagok utómunkája során szeretem a természetes színeket, a letisztult háttereket és gondosan átválogatom a több ezer képet, hogy tényleg a legjobbakat tudjam elküldeni Nektek (hosszú perceket gondolkozok – egy-egy szinte teljesen azonos képnél – hogy melyik a jobb).

Néhány tény rólam:

– maximalista vagyok, ezért a legjobbra törekszem, de utólag mindig észreveszem mit csinálhattam volna jobban

– inkább a kamera mögött szeretek lenni, szóval megértem, ha először egy kicsit zavarban vagytok:)

– szeretek társaságban lenni és embereket megismerni

– nyári gyerek vagyok

– ha megtetszik egy zene, képes vagyok 100-szor meghallgatni egymás után

– szeretem a régimódi dolgokat, az online jelenlét nem annyira a kedvencem, inkább élőben szeretek beszélgetni, ismerkedni

– jobban szeretem a „behind the scenes” videókat mint a filmeket

Sziasztok! Csilla vagyok, a kis csapatunk fotósa.

A fotózás már akkor is az életem része volt, amikor még nem is tudtam róla. Már egészen általános iskolás koromban is én voltam az osztály állandóan kattintgató tagja, minden eseményről csak nekem volt fényképes emlékem, amivel folyamatosan elárasztottam a Facebook csoportokat. Gimiben állandóan be volt telve a telefonom tárhelye, mert mindig mindent lefotóztam. Az osztálykiránduláson mindig rám kellett várni, mert méterekkel le voltam maradva, nyilván valami bokorban vagy valamire felmászva képeket készítettem éppen.

Lételemem a szervezés, tervezés, építés, díszítés, így először a dekoratőr szakmára esett a választásom. Egy alföldi kisvárosból költöztem Budapestre rögtön másnap, a képzésre való jelentkezés után. Nagyon nagy váltás volt ez az életemben, de elengedhetetlen volt ahhoz az énemhez, aki most vagyok. Rögtön a dekoratőr szakma megszerzése után kezdtem a fotós sulit, ami a legjobb döntés volt, amit valaha hoztam.

Imádom ezt a szakmát, mert rengeteget ad nekem és általa én is adhatok nektek. A fotózások egytől egyig mind feltöltenek lelkileg. Mindig törekszem arra, hogy a képek mellett egy életre szóló élményt is kapjatok.

Nem csak fotós vagyok, hanem történetmesélő is. Nem a tökéletes pózt keresem, hanem az érzelmekkel teli pillanatokat. A fotózások során mindenben segítek nektek, de leginkább felszabadulni, hogy önmagatokat tudjátok adni, hogy a lehető legtermészetesebb, legőszintébb sorozat készülhessen el rólatok.

Alig várom, hogy megismerjelek titeket!

Néhány tény rólam:

– imádok biciklizni, régebben, amikor időm engedte minden nyári hajnalban elmentem a fixivel tekerni 20 kilométert, ez óriási boldogság löketet adott a nap hátrelévő részéhez

– a házilag épített fixi mellett van egy szintén diy sárga cruiserem is, ha látsz egy lányt napraforgós sárga cruiseren, aminek a kosarából kilóg egy csokor répa és zöldhagyma, akkor az valószínűleg én leszek

– sokkal inkább szeretek a természetben lenni, mint bezárva ülni, képes vagyok órákat sétálni és nézelődni

– ha állatot hozol a fotózásra, nem kizárt, hogy örömömben sírni fogok

– imádom a termeszetes fényeket, néha molylepkének érzem magam, mert arra megyek, ahol fényt látok

– valószínűleg napelemmel is működök, mert minél jobban és tovább süt a nap, annál boldogabb, kreatívabb és hatékonyabb vagyok

– nagyon szeretek sütni és főzni, szeretet nyelvem a szeretteim etetése

– az egysoros kori után próbálok megtanulni kétsorossal is gurulni, előre is elnézést, ha pont előtted terülök ki Budapest utcáin

– ebben a rohanó digitális világban tele digitális eszközökkel elég régimódi vagyok, mert jegyzetelni és tervezni csakis füzetben tudok, imádom kézzel kipipálni az elvégzett feladatokat